Most csak hangosan gondolkodom, mert innen kívülről könnyű bármit is javasolni, a döntést ugyanis azoknak a tanároknak kell meghozni, akiknek a jogaikért való kiállás mellett élniük is kell.
A tegnapi tüntetések - rengeteg fiatal részvételével - azt üzenték minden tanárnak, hogy NE FÉLJETEK, VELETEK VAGYUNK! Ezt üzenték diákok, szülők és nagyon-nagyon sokan mások is, akik az oktatásügy jövőjét féltik az ostoba, gőgös hatalom, átgondolotlan és pusztító cselekedeteitől. A nagyon fontos alap - a SZOLIDARITÁS - tehát kinyilváníttatott.
Aludtunk rá egyet és mi történt? Az ostoba hatalom tovább folytatta a fenyegető levelek kiküldését a gimnáziumokba. Tehát még most sem érzik úgy, hogy váltani kellene: hogy rendőrminiszterüket visszaküldjék oda, ahová leginkább való (valakinek úgyis el kell vinni a balhét), s, hogy végre leüljenek tárgyalni azokkal, akiknek már egyre kevésbé van veszítenivalója. Kirúgással fenyegetnek alkotmányos jogaikkal (szólás- és gyülekezési szabadság) élő, a tanszabadságért, az alapfeltételek biztosításáért küzdő tisztességes, elkötelezett szakembereket, csak azért, mert szólni mertek. Könnyen meglehet azonban, hogy ez már csak az utolsó fellángolásuk, mert nagyon közel lehetünk a kritikus tömeghez. Nem fognak tudni több iskolányi tanárt pótolni, nem fogják tudni helyettesíteni őket sem katonákkal, sem rendőrökkel - sem takarítókkal, sem mással. Ez is egy fontos alap ahhoz, hogy milyen - esetlegesen tömeges - döntések születhetnek a tanárok részéről a folytatásról, a cselekvési irányokról.
Mindezekkel szemben áll az az egzisztenciális fenyegetettség - ami a családi körülményektől, lehetőségeiktől függően minden közalkalmazott esetében egyedi döntéseket fog eredményezni abban a vonatkozásban, hogy mi lehet a folytatás, hogy meddig tudnak elmenni. A döntés egyedül az ő kezükben van, ezt tudomásul kell venni és meg kell érteni. A helyzetüket egyáltalán nem könnyíti meg, hogy az emberséget még hírből sem ismerő rezsim egy gazdasági válság kellős közepén fenyegeti pótolhatatlan közalkalmazottait a felmondásokkal. Bár ebben a helyzetben a rezsim sem ugrálhat akármeddig, hiszen az elszabadult infláció miatt mindenféle szektorban rezeg a léc és nő az elégedetlenség. S egy aktuális kormánynak (ráadásul egy állítólagos családvédő kormánynak) ilyen helyzetekben - ha nem akarja csúnyán végezni - megkülönböztetéstől mentesen szolidárisnak kell lennie azokkal szemben, akiket ez a válság még a korábbiaknál is nehezebb helyzetbe taszított. Pontosan ide tartoznak a tanárok is. Tehát a fentiekre tekintettel, ami most jön, az pusztán csak egy "kívülálló" javaslata, mert a döntés - még egyszer hangsúlyozom - természetesen a TI kezetekben van:
Szerintem nem kéne megvárni az újabb idétlen, ostoba leveleket, hanem át kellene venni a kezdeményezést és TÖMEGESEN KELLENE LETÉTBE HELYEZNI A LEMONDÁSOKAT arra az esetre, ha a kormány:
- nem állítja le azonnal a kirúgással fenyegetőző levelek kiküldését,
- ha nem veszi vissza azonnal eredeti státuszukba azokat a tanárokat, akiket az elmúlt napokban a polgári engedetlenségben való részvételük miatt elbocsátottak, ill. lefokoztak,
- ha nem jelöl ki azonnal egy szakmailag is kompetens tárgyalócsoportot az érdekképviseletekkel történő egyeztetés céljából, ahol a szektor bérezési és működési viszonyait tekintenék át,
- s ha nem állítja le azonnal a félrevezető, hamis kommunikációs hadjáratát arról, hogy a szektor bérhelyzetéért egyedül "Brüsszel a felelős". (Ez fontos, mert ezzel takaróznak.)
S, hogy ezek a követelések esetleg lemondó levelekben vagy a polgári engedetlenség kiterjesztésében nyilvánulnak majd meg, s hogy ez az egész meddig tarthat, az a szektor érdekvédelmi szerveződéseinek az erősségén múlhat. Mi biztos, hogy veletek vagyunk és veletek maradunk. Mert ez egy igaz ügy.
2022.10.06. 23:28