Kikukucskálok az ablakon még nem látok tankokat, bekapcsolom a tévét megdöbbenek: egyenruhás figurák vezetik a műsort, maguk válaszolnak az újságíró kérdésekre, de újságíróknak, kamerákkal, se híre se hamva.

Megborzongok, na ugye, hát persze.

Azután azért kicsit jobban odafigyelek, megismerem a hetek óta képernyőn forgolódó figuráját, hallom a rendkívül fantáziadús operatív törzs kifejezést, megnyugszom ezek még mindig ugyanazok. Hallgatom a monoton felsorolást, hány maszk érkezett, hány rendőri intézkedés történt, hányva nőtt a fertőzöttek száma. Meg a kérést, hogy mossak kezet, hogy ha lehet maradjunk otthon és kerüljük a tömeget, ne, látogassuk egymást. Ravasz, nagyon ravasz a totális diktatúra eljátssza a demokrácia látszatát mondják sokan. Mások legyintenek a felhatalmazási, bocs koronavírus törvény csak az utolsó tégla a 10 éve kiépülő totalitárius rendszer talapzatán.
Na ja birkanép, képesek újból kétharmadot adni neki.
Az csak nekem tűnik fel, hogy az Index is megszelídül, hirtelen eltűnik a kormánynak nem tetsző felhatalmazási törvény kifejezés, és az elfogadás napjától következetesen koronavírus elleni törvény lesz.
A háttérben a Tv2 elnöke érdekes tulajdonszerzése pont ekkor derül ki…
Eltűnődöm mikor lesz ennek vége már, hogy az egyik oldalon mindenki rögtön diktatúrát, fasizmust emleget, a másikon pedig minden jogos kritikára a hazaárulózás a válasz. De mielőtt tovább töprengenék egyre másra érkeznek az aggódó üzenetek Chile-től Japánig, Angliától Olaszországig. Sajnálkoznak, hogy Magyarországon most már nyílt diktatúra van, kérdezik bebörtönöznek majd minden kormányellenes gondolkodót? Vannak még ellenzéki szemléletű újságok, médiumok? Próbálom magyarázni mit is jelent az új törvény a gyakorlatban, miért nem bízik az ellenzék Orbán szavaiban, de látom nem értik, inkább elküldik a cikkeket …..most már értem, jobban értem. A cikkek jobbára csak az ellenzéki aggodalmakat hangoztatják, a korábbi intézkedéseket úgy írják le, hogy nem igazán említik meg, hogy gyakorlatilag most már az egész világ ugyanazt csinálja. De mindig hozzáteszik Orbán autoriter kormányzását. A kétharmados szabály, a törvény pontos tartalma nincs megemlítve, de a sorok mögött azt lehet kiérezni, mintha valami példátlan dolog történne, mintha olyan törvény kerülne elfogadásra, ami felszámolja a jogállamiságot, megszünteti a parlamentáris demokráciát. A leegyszerűsített és így meglehetősen eltorzított kép azután visszaköszön sok külföldi politikus megszólalásában.

A jogállamiságot, a sajtószabadságot, a parlamentet nem lehet félreállítani a vírus elleni harcra hivatkozva. Nem lehet határidő nélkül fenntartani a rendkívüli intézkedéseket.

Orbánban ki bízik, ki nem az egy kérdés, de a törvény szövege olvasható, az nem titkos. Abban egy szó sincs ezekről. Az ellenben benne van, hogy a különleges szabályok csak a veszélyhelyzettel összefüggésbe hozható dolgokra alkalmazhatóak. Nem véletlen, hogy alapvetően a kormány eddigi konkrét, veszélyhelyzettel kapcsolatban hozott döntéseit az ellenzék sem kérdőjelezte meg. Semmi meglepő, semmi diktatórikus lépés nem történt, hasonló intézkedések, mint amit az Európai Unió többi országa is tesz. A törvénnyel kapcsolatos legfőbb kifogás nem a tartalmára vonatkozott, talán a rémhír terjesztés büntetőjogi kérdése kivételével, hanem az időkorlát nélküli voltára, és a parlamenti hatékony ellenőrző szerepnek korlátozására. Az ellenzék szerint az Orbán kormány eddigi 10 éve után nem lehet bízni abban, hogy a kormányfő nem él vissza a felhatalmazással, nem próbálja politikai haszonszerzésre, hatalma bebetonozására kihasználni a vírus teremtette vészhelyzetet. Rámutattak, hogy a migráns hullám feltartóztatásával kapcsolatos intézkedések hatályát is rendre meghosszabbította a kormány annak ellenére, hogy lassan egy kisebb magyar egyetemen is főbb külföldi van, mint ahány Magyarországra próbál belépni. Az ellenzék többsége ugyanakkor egy 60 vagy 90 napos hasonló felhatalmazást támogathatónak tartott volna. De ez most már történelem, hiszen a fideszes kétharmad birtokában csak a törvény elfogadásának ideje lehetett kétséges, és a módja, hogy ellenzék és kormány ebben a kérdésben képes-e felülemelkedni a politika érdekeken. Láthatóan ez egyik oldalnak sem sikerült. A szokásos adok-kapok után született meg a döntés, amelynek politikai hozadékát majd a jövő dönti el. A megdöbbentő azonban nem ez, ez várható, borítékolható volt. A megdöbbentő a történtek utóélete, amikor forgótűzként söpört végig a meglehetősen eltorzított képe a törvény következményének, noha alapvetően nem változott semmi az előző hetekhez képest, de mégis kiteljesedett egyeduralomról, küszöbön álló diktatúráról, szinte a magyar demokrácia apokaliptikus végéről szólnak a hírek.

Itt és most, veszélyhelyzet ide vagy oda meg kell állni.

Az Orbán kormány sokszor és súlyosan megsértette a jogállamiságot, számos korábbi intézkedése bizonyult törvény sőt alkotmánysértőnek, de a jogállamiságot egészében nem számolta fel, a bíróságok függetlensége elleni lépései ellenére még létezik, ha még megsebezve is a független igazságszolgáltatás. A média feletti uralma megszilárdítása, a sajtószabadság elleni támadásai ellenére a magyar sajtó egy része még mindig szabad. A feudalista autoriter kormányzás maga alá gyűrte a független intézmények nagy részét, de a szabadság még nem teljesen veszett el, csak állandó támadás alatt áll. Egy szóval kétségtelen, hogy a magyar demokrácia rengeteg sebből vérzik, kétségtelen, hogy a jogállamiság, a sajtó szabadsága, az igazságszolgáltatás függetlensége az elmúlt évtizedben többször megrendült és folyamatos nyomás alatt áll, de a diktatúrától még nagyon messze állunk.

Nyugodtan nevezheti percenként valaki diktátornak Orbánt, nem jön érte a fekete kocsi, nem verik le miatta a veséjét az embernek, legfeljebb, ami azért szintén nem elfogadható, egyes munkahelyeken állását elveszítheti ezért, ami persze sohasem lesz indokkén leírva.

Saját esetemben én magam döbbentem meg, hogy a közszolgálati médiabirodalma, a hírhedt hazugsággyár MTVA 2011-ben rendkívüli kirúgásom indokaként lemerte papíron írni, hogy azért szüntette meg munkaviszonyomat az éhségsztrájk 18. napján, mert a Parlament előtti tüntetésen Orbán Viktort (valóban) távozásra szólítottam fel. Egy jogállamban persze egy ilyen politika véleménynyilvánítás szabadsága megkérdőjelezhetetlen, ezért senkit kirúgni nem lehetne, egy valódi diktatúrában persze ezért legalább börtön vagy halálbüntetés jár. Nagy nagy különbség, életbe vágó különbség. Egy magyarországi megrendített, lekopaszított, megalázott jogállamban hatszor kellett bírót cserélni ahhoz, hogy a jogállam diadalmaskodjon, hogy az alkotmányos alapjog érvényesüljön. De ha nehezen is és lassan is, de még a jogállam győzött !

Magyarország jelenlegi kormányát, annak vezetőjét lehet szidni, utálni, lehet akár diktatúrát is kiáltani, de hála Istennek attól még nagyon messze állunk. Magyarországon szabadak a választások, még ha nem is mindig tisztességesek a feltételek, például a sajtó csak részleges szabadsága, vagy a torz, egyoldalú versenyfeltételeknek köszönhetően.

Egy diktatúrában nem lehet választások útján leváltani a rezsimet, Magyarországon le lehet, le lehetne. De ehhez nem elég Budapestet és nagyobb városokat megszerezni, ehhez az ország egészében meg kell szerezni a többséget. Nehéz de egyáltalán nem lehetetlen vállalkozás. Az időpont nélküli felhatalmazás egyik fő oka az a valós félelem lehet, hogy egy pár fideszes képviselő megbetegedése esetén egyik pillanatról a másikra a szükséges kétharmad átmenetileg oda lehet, és akkor az ellenzékkel való megállapodás nélkül nem tudna lépni Orbán.

Ez pedig komoly csapás lenne számára.