A Putyin közbelépésével (hathatós  nyomására) létrejött azeri-örmény megállapodás ugyan megmentte az Azerbajdzsán területébe beékelődött örmény enklávét a teljes összeomlástól, de az orosz medves segítségének hatalmas ára volt. 

Az orosz közvetítéssel tető alá hozott (de a háttérben  az azeri katonai sikereket fegyverekkel és Szíriából átdobott több ezer zsold9ssal segítő Erdogan török elnökkel is egyeztetett)  azeri-örmény megállapodás   az azeriek háborús győzelmével és Örményország valamint a hadseregével támogatott karabahi örmények vereségével végződött.

Ugyan a teljes kapitulációtól megmentette az Azerbajdzsán területébe beékelődött, és véres háborúban csaknem 30 éve de facto elszakadt (de még Örményország által sem  elismert)  volt Hegyi Karabah

(Nagorno Karabah) autonóm szovjet köztásrsaság utódjaként kikiáltott szeparatista államot, de ebben nem volt sok köszönet. Az azeriek ugyanis megtarthatják az általuk-a hat hetes háborúban -visszafoglalt területeket, köztük a térség második legnagyobb városát , a hétvégén bevett Susha (örményül Sushi városát).

Sőt decemberig az örményeknek    a formálisan soha Karabahhoz nem tartozó, de a terület és Örményország közötti szárazföldi korridort biztosító – nagyobb részben most elvesztett- területekről szinte teljesen ki kell vonulnia.

 A túzszünetett orosz és részben töröl békefenntartók felügyelik majd. Az oroszok szinte azonnal meg is kezdték a mintegy 2 ezer orosz katona és fegyverzete odaszállítását.

Bár hivatalosan az azeriek és a karabahi örmények háborúztak, de valójában mindig is az azeri és a karabahi testvérejket támogató örmény hadsereg is teljes erejével résztvett a harcokban. Az Azerbajdzsánt  a szovjet idők óta- kisebb megszakításokkal – uraló Alijev-klán most 30 év után  valóban hatalmas katonai sikert ért el, megszilárdítva ezzel a diktatúra társadalmi támogatpttságát. Az egykori szovjet helyi pártvezető, majd elnök (a már rég elhunyt,de plakátokon még országszerte rendre felbukkanó) Gejdar Alijev fia Ilham Alijev 2003 óta vaskézzel irányítja az országot, megválasztását nemzetjözi szervezetek szerint rendre válaztási csalások kísérték. 

Alijevnek most valószíbüleg csalásra sem lenne szüksége, hiszen az azeriek szemében hős lett, aki végre visszaszerzte az elvesztett területek jelentős részét. Nem mellesleg bebiztosítva ezzel a családon belul9 utódlást. Igaz sok bírálója szerint ha az olajmilliárdokat nem családja meggazdagodására hanem a hadseregre költötte volna Karabahot török segítség nélkül is visszaszerehették volna már régen.

A karabahi háború elidítója a háttérben a térségben középhatalmi státuszra törekvő Törökország volt. Az amúgy NATO tagország Erdogan hadserege és az általa támogatott  milíciák tavaly Szíriában- Trump hallgatólagos beleegyzésével -részben elfoglalták és kiszorították a szír diktátor és az Iszlám Állam elleni harcokban az Egyesült Államok támogatását élvező szírai kurd erőket. A szíria török érdekek biztosítása után így eljött az ideje, hogy az azerieket segítse ki. A kurdok után a  másik történelmileg szintén ellenségnek tekintett örmények elleni fellépés következett,   A legkorszerűbb fegyverekkel, tanácsadókkal és több ezer Szíriából átirányított zsoldossal az azeri hadsereget Karabahban kisegítő törökök nem is nagyon titkolták támogatásukat  a rokonnak tekintett törökhöz nagyon hasonló nyelvet beszélő azerieknek. Erdogán Ciprus,Szíria és Líbia mellett immár itt is éetésre adta, hogy nemcsak a nyugati hatakmaknak van joga érdekeik mentén bevatkozni a világban,

A helyzetet bonyolította, hogy a térséget saját érdekszférájának tekintó Oroszország ellenében Ankara meglehetősen tehetetlen, márpedig az oroszok eddig évtizedek óta a nekik tökéletesen megfelelő status quo fenntartására türekedtek.  Putyin eddig ügyes sakkozással igyekezett mind az örményeket, mind az azerieket támogatni, Bár egy katonai megállapodással Jerevánt kérésére elvben Putyinnak meg kellene védeni, de ugye Karabah jogilag Azerbajdzsán része…bár ebben nagy szerepe volt egykor Sztálinnak is. Most ebbe tenyerelt bele Erdogan,aki a szíriai egykori konfliktus óta látványos kézfogóba kezdett Putyinnal.  A két ország közeledését jól jelzi, hogy Erdogan hadserege, amely pár éve még Szíriában egy orosz vadászgép lelövésével

mélypontra juttatta a két ország kapcsolatait, a gyors törökök kezdeményezte békülés után a legkorszerűbb orosz légvédelmo rakétarendszert vette meg Moszkvától a többi NATO tagállam felháborodása ellenére.

 

Putyinnak így választania kellett hagyja hogy Ankara segítségével az olajból meggazdagodott Azerbajdzsán a gazdasági összeomlás szélére jutó Örményorzág gyengeségét kihasználva teljesen visszafoglalja a 28 éve elvesztett területeket, vagy ezt negakadáyozza. Nyilván ha Karabahot  teljesen magára hagyják az oroszok Jerevánt örökre elveszítik, de ezek után Bakunak sem lennr szüksége Moszkvára, hiszen Erdogan segítségével elérték mindazt, ami még hónapokkal ezelótt is álomnak tűnt. Így Putyin látványosan közbelépett, amikor az azeri hadsereg és zsoldosai már Karabah fővárosának, Sztyepanakertnek a külvárosát

ostromolták. Jerevánban a megállapodás hallatára zavargások kezdődtek, a házelnököt megverték, A megállapodást aláíró  Nikol Pasinjan örmény kormányfőt árulással vádolták,  de magában Karabahban a szkadárok inkább ürültek az oroszok léoésének, mert szerintük csak órákra voltak a teljes összeomlástól.