Megmondom őszintén nem nagyon tudom hová tenni az ellenzéki meglepődéseket a kormány veszélyhelyzetet határozatlan ideig meghosszabbító törvényjavaslatát illetően. A korlátlan időkeretet nem kell megszavazni (tegnap nem is lett meg a 4/5-ös felhatalmazás) – és ennyi. A jövő héten a fideszes bábfigurák 2/3-al majd úgyis elfogadják, amit Orbán kiadott nekik. A kérdés az, hogy hoz-e bármiféle újat a magyar jogrendben az, hogy Orbán rendeletekkel kormányoz?

Az én válaszom erre az, hogy nem.
Gyakorlatilag majd’ 10 éve így kormányoz: sürgős, ill. kivételesen sürgős eljárásban meghozott törvényekkel, az ellenzéket és a demokratikus jogelveket kiiktatva, a népképviseletet megcsúfolva. Ez tartalmilag tulajdonképpen rendeleti kormányzásnak felel meg, amellyel az ellenzék eddig semmit nem tudott kezdeni. Sőt – erre egy minapi írásomban is utaltam – azzal, hogy aktív résztvevője a parlamenti bábszínháznak, maga is hozzájárul a parlamenti látszatdemokrácia hamis képének a fenntartásához.

Egyedülálló-e Orbánék hatalomgyakorlásában az, hogy visszaélnek a veszélyhelyzet alkalmazásával, vagy az hogy határozatlan ideig tartanak fenn egy ilyen jogintézményt? A válasz erre szintén az, hogy nem, hiszen a Pintér-csapat évek óta hosszabbítgatja a migrációs vészhelyzet időtartamát, bármiféle tényleges veszélyhelyzet fennállása híján is, kizárólag közvélemény manipulálási célzattal. Persze jogos a félelem, hogy ilyen alapon a járvány-vészhelyzet sem fog belátható időn belül véget érni – mert ugye bármikor újra felütheti a fejét, s ezt megelőzendő … -, azonban legkésőbb 2022-ben úgyis ki kell állni a választók elé, s akkor majd az ilyen típusú hatalomgyakorlásról is lehet szavazni. Ahogyan ez ősszel is megtörtént. S egyelőre még nem a FÁK, hanem az Unió tagjai vagyunk. S leszünk is, mert Orbánnak sem érdeke levágni az aranytojást tojó tyúkot, oligarchái egyik fő bevételi forrását, s nem akar leszakadni a német köldökzsinórról sem. Mindez pedig az ő cselekvési terét is befolyásolja. Pofázni persze lehet az ellenkezőjét, s ezzel ügyesen manipulál is.

Ugyancsak nem értem az ellenzéki felháborodást azon, hogy a rendeleti kormányzás megszüntetné a parlamenti ellenzék ellenőrző szerepét és tájékozódási lehetőségeit. Ezek az Orbán-érában eddig se nagyon léteztek, hiszen mindenki látja, mondja, hogy a Parlament működése kiüresedett, a jogállami normák nem érvényesülnek. Erre a legjobb példa, hogy az egyik legjelentősebb ellenőrzési és tájékozódási pont, az írásbeli kérdésfeltevés sem működik, mert a kormányzati tisztviselők – saját alaptörvényük rendelkezésével ellentétesen – rendszerszintűen tagadják meg a válaszadást közérdekű kérdésekben az ellenzéki képviselőknek.

A veszélyhelyzeti-, különleges jogrendi, stb. rendelkezések bevezetésének igénye pedig leginkább a kormányfő pszichéjében keresendő. Ezért lettek laikus katonák kirendelve a stratégiai vállalatokhoz.

Ezért indított be korábban egy nagyszabású lőtérfejlesztési programot. Ezért hajít oda újabb és újabb milliárdokat a TEK-nek, s vásárolt horribilis összegekért csapatszállító autókat és buszokat a Készenléti Rendőrség részére. Az erős kezű vezető imázsához ez dukál, de akár arra is alkalmas lehet, hogy a korrupt rendszere ellen bármilyen formában fellépőket elrettentse, megmutassa, hogy ki az úr a háznál, s manipulálja azokat, akik szerint válsághelyzetekben – amelyeket a mostani kivételével általában ő maga generál – kizárólag a katonai-rendőri típusú megoldások az egyedül üdvözítőek. Ő ilyen szempontból nagyon jól érzi magát a különleges jogrendben – akár egy mesterségesben is – hiszen így visszaigazolva látja (és láttatja) azt, hogy a TEK és társai számára juttatott tízmilliárdok jó helyre mennek – meg egyébként is.

 

Azt, hogy koronavírus-vészhelyzet van senki nem vitatja. Az, hogy ilyen helyzetekben a kormánynak meg kell adni a gyors reagálás lehetőségét, teljesen természetes. Az, hogy korlátozó intézkedések bevezetésére is szükség lehet, s ebben a vonatkozásban rendet kell tartani, megint csak evidencia. Ezt a helyzetet azonban tilos politikai célokra, politikai ellenfelek üldözésére, a kritikus sajtó megregulázására felhasználni. Ha ilyet tapasztal bárki az elkövetkező hetekben, azonnal félre kell verni a harangot, azt minden lehetséges fórumon szóvá kell tenni, mert a különleges intézkedések nem jelenthetnek korlátlan hatalomgyakorlást. Rajtuk tartjuk a szemünket.