Most mindenki hős lehet, hiszen otthon maradva életeket menthet meg!

Hetek óta szürreális helyzetben van az egész világ . Sokan minden reggel, amikor kinyitják a szemüket remélik, hogy életük leghosszabb rémálmát érezték a valóságnak. Azután hamar rájönnek a valóság szörnyűbb lehet egy rémálomnál is, mert egyelőre senki sem tudja megmondani ennek a világméretű fegyverek nélkül vívott háborúnak mikor lesz vége .
Kontinenseken változó ütemben és különböző veszteséglistákkal folyik a küzdelem, váltakozó eredménnyel. Orvosok, ápolók, mentősök vívnak heroikus küzdelmet rengeteg helyen, miközben másutt még csak most kezdjük szokni a hirtelen ránk szakadt valóságot.
Katonai szakkifejezések röpködnek: kijárási tilalom, rendkívüli állapot, szükséghelyzet, veszélyhelyzet. Az amerikai elnök alig több mint egy hete még nevetséges rémhírnek nevezte – a következetesen általa csak kínai vírusnak nevezett kórokozót , majd most éppen New York államra hirdette ki a szükségállapotot.
Trump elképesztő kezdeti felelőtlensége sokak szerint több hét elvesztegetett lehetőséget jelentett a vírus lassítása iránti harcban . De nem az amerikai elnök volt az egyetlen ,aki átmeneti alkalmatlanságát bizonyította. A szomszédos Mexikóban még a napokban is több tízezres rendezvényeket tartottak, Andrés Manuel López Obrador Mexikó elnöke szinte az iráni vezetőkre hajazó módon próbálja kicsinyített a járvány jelentőségét. De a máskor csodált japán állami rendszer is a fukusimai tragédia után ismét súlyosan kompromittálódott, hiszen miközben az egész ország hetek óta maszkban járkál az utcákon, és az iskolák is rég bezártak, a japán kormány a járvány várható lefolyását igyekezte kisebbíteni reménykedve abban, hogy megmenthetik ezzel a tokiói olimpia eredeti időpontját. Nem tudták, és ennek értelme sem lett volna, de mégis ebben reménykedtek.
Márpedig az teljesen kizárt volt a tomboló járványt látva, hogy az eredeti időpontban megtartható lesz. A realitás azt diktálta, hogy minimum őszre , de valószínűleg egy évvel elhalasztják az Olimpiát. Miután Ausztrália és Kanada már bejelentette, hogy az eredeti időpontra nem küldi el a sportolókat, így a halasztó döntés maga nem, csak az új időpont a kérdéses. Minden attól függ mikorra tudják felszámolni a világjárványt.
Ezúttal nem országok, birodalmak, népek háborúznak egymással, hanem az egész emberiség háborúzik egy láthatalan ellenség, az alig pár hónapja feltűnt új koronavírus ellen. A vírus, amelynek pusztító hatását jelentősen alábecsülték a legtöbb országban most emberek százmillióit kényszeríti korábbi életmódjuk feladására. Vannak napok amikor milliárdnyi ember kényszerült önkéntes szobafogságra, Európában szinte mindenütt bezártak az iskolák, a mozik, a szórakozóhelyek. Az elmúlt évtized legdinamikusabban fejlődő ágazata a turizmus romokban, légitársaságok a csőd szélén, milliók veszítik el nap mint nap a korábban biztosnak látszó megélhetésüket.
A rossz hír, hogy a legtöbb országban még csak most kezdődik az igazi háború, amelynek kimenetele ugyanakkor talán a történelemben először nem azon múlik főként, hogy ki az erősebb, ki a gazdagabb, hanem azon, hogy mely ország lakossága tud a lehető leggyorsabban és legjobban alkalmazkodni az új veszélyhelyzethez. Megtenni az egyetlen hatásos dolgot a járvány lassítására és ezzel majdani megfékezésére; otthon maradni, nem kimozdulni mindenkinek, aki ezt megteheti!
A tudósok , az orvosok üzenete egyértelmű : maradjatok otthon, ez a legtöbb amit megtehettek. De ezzel mindenki óriásit segíthet embertársainak, egymásnak, saját családjának.
A jó hir, hogy számos országban például a túlzsúfolt Hongkongban vagy Szingapúrban hatalmas eredményt hozott a lakosság önkéntes izolációja, a higiénikus rendszabályok betartása mellett. De a drasztikus karantén intézkedéseknek hála Kínában is sikerült jórészt Vuhan városára korlátozni a járványt, amelyet több ezer áldozat után most úgy tűnik sikerült megállítani ott, hiszen napok óta nem jelentettek újabb megbetegedést!

Most tényleg igaz, hogy főként rajtunk múlik, hogy a saját országunkban mekkora pusztítást végez a járvány, hány embert betegít meg, meddig tart és mennyi áldozatot követel. Rajtunk, a mi viselkedésünkön múlik, hogy az egészségügyi dolgozók mekkora eséllyel veszik fel a küzdelmet az új kórral. A kormányok a legjobb feltételek biztosításában, a felkészítésben, a hiteles és folyamatos tájékoztatásban, az erőforrások összpontosításában és a károk enyhítésében segíthetnek, de a kulcs mi vagyunk, a vírust potenciális terjesztő milliók!

Ha otthon maradunk  hetekig, ha kell hónapokig elkerüljük egymást, fizikális de nem érzelmi és kommunikációs távolságtartással, akkor a járvány terjedésének ellenszerei mi magunk leszünk!

Mondta valaki, nem mindenkinek adatik meg, hogy hős legyen.

Most eljött a pillanat, nem kell szuperembernek lenni és mindenki hős lehet.

Ehhez csak egyet kell tenni: otthon maradni és ezzel életeket menteni.
Legyünk az otthon hősei, mentsük meg az időseket, a betegeket!