Valamikor 2018 elején robbant be a magyar belpolitika állóvizébe egy új arc, egy újfajta hang, ami a változás ígéretét hordozta. Ez az új arc Márki-Zay Péter volt. Még nem is ismertük egymást személyesen, de éreztem, hogy ennek az embernek érdemes lesz segíteni, érdemes lesz mellé állni, ezért még az időközi polgármester választás előtt - saját elhatározásomból - elkezdtem feltérképezni a Lázár-éra piszkos ügyeit.
Az addigi tapasztalatokról, a munka akkori állásáról néhány nappal a választás előtt egy sajtótájékoztatón és egy esti lakossági fórumon számoltunk be - osztottunk meg részleteket - Hadházy Ákossal, akkor már MZP társaságában. Pár nap múlva hatalmasat bukott Lázár embere Hódmezővásárhelyen, s a győztes MZP felkért, hogy ezután az ő megbízásából folytassam azt a munkát - a Lázár-éra beszerzéseinek az átvilágítását -, amit korábban elkezdtem. Nem volt kérdés, hogy ezt vállalni fogom, hiszen egy természetes szövetség volt a miénk. Pétert a közös munka során egy nyílt, közvetlen, integratív, a változást őszintén akaró, egyenes és becsületes embernek ismertem meg. A Vásárhelyen végzett munkámért soha, egyetlen fillért sem fogadtam el - illetőleg nem is kértem - a várostól, sőt még én dotáltam azzal, hogy az összességében eléggé borsos összeget kitevő utazási költségeimet is magam álltam. (Mindezt csak azért tartom fontosnak előrebocsátani, mert amikor a későbbiekben nyíltan kritizáltam Péter politikai baklövéseit, a fan-klub tagjai a fenti tényekkel ellentétes bődületes marhaságokat kezdtek összehordani rólam.)
Most ugorjunk egy nagyot: kb. 2021. augusztusáig, amikor is telefonon beszéltem Péterrel. Ekkor azt tanácsoltam neki, hogy a civil jelöltekkel szembeni unfair, kirekesztő hatpárti diktátumok elleni tiltakozásul (különös tekintettel a kötelező frakcióválasztásra) az MMM (illetőleg az összes nem hatpárti jelölt) álljon fel az asztaltól és addig vissza se térjen, amíg a pártok nem hajlandóak a kompromisszumra. Péter a javaslatommal nem értett egyet, mert több szempontból kockázatosnak tartotta. Ez viszont azt jelentette, kedves Péter, hogy: el-fo-gad-tad a hatpárti játékszabályokat, partnerként, harcostársként fogadtad el Gyurcsányt és a többi pártvezért, na meg a sokszor - igaz, hogy névtelenül - szapult ellenzéki kollaboránsokat is. Szövetség velük fő cél érdekében - ezt a motivációt senki nem is vitatja el tőled. De ennél még tovább mentél: az előválasztási győzelmed éjszakáján a "Tiszták koalíciójának" nevezted őket. Ami ezután következett a részedről politikai marketing címén, az nyugodtan nevezhető politikai ámokfutásnak, amellyel szemben az elsők között fogalmaztam meg kritikákat. (Kaptam is érte hideget-meleget az elvakult híveidtől.)
Az említett "politikai marketing" meghatározó elemei a következők voltak: blöff - nagyotmondás - társadalmi csoportok sértegetése - következetlenség, majd a lelepleződések után: tagadás - magyarázkodás - hárítás - árulózás. Ez utóbbinak kétségkívül új - és nagyon szomorú - eleme volt, hogy az árulók közé soroltad a "kollaboránsok" mellett azokat is, akik a kritikát merészeltek megfogalmazni "a nemzet miniszterelnök-jelöltjének" a politikai megnyilvánulásaival szemben. Az eredmény jól ismert: néhány hónap alatt elveszítetted azt a politikai tőkét, azt a hitelességet, amit anno Hódmezővásárhelyen behoztál; elveszítetted azt a több százezer támogatót, aki az előválasztáson melléd állt (a szövetséges pártvezetők ott hibáztak nagyot, hogy ezt hagyták, hogy hallgattak); s mindezek következményeként a Fidesz behúzhatta a 2/3-ot. Magának a súlyos választási vereségnek az oka persze erről az oldalról elsősorban a hatpárti összefogás sikertelensége, az abban részt vevő pártok hitelességi deficitje volt, az újabb 2/3 létrejöttében azonban a felelősségetek egyetemleges. S ami ennek az írásnak az apropóját adja:
Ha valaki csak az elmúlt pár nap MZP-s megnyilvánulásait követte, pontosan ugyanazokat a politikai (most éppen pártalapítási)
kampányelemeket fedezhette fel MZP-nél, amelyeket a sikertelen választási kampányban is alkalmazott. Semmi nem változott tehát, pedig az okos ember általában tanul a saját hibáiból. Vagy megválik azoktól a tanácsadóktól, akik ilyeneket javasoltak neki, akik a politikai baklövésekre csak bólogatnak, akik ide juttatták. De nem! Tehát akkor most megint az a deal, hogy ugyanazt kell csinálni, mint októbertől áprilisig? Meg elővenni a rég lerágott, romlott csontokat? Ez így végtelenül szomorú. Szerintem ez zsákutca, ez egy marhaság. A hitelesség-, az elveszett támogatók visszaszerzését azzal kellene (kellett volna) kezdeni, hogy elismered azt a felelősség-részt, ami az áprilisi bukásban bizony téged illet. Hogy megköveted azokat, akik bíztak benned. Mindenféle hárítás - pl. gyurcsányozás - nélkül. (Mint tudjuk, vannak ott a másik oldalon olyanok, akik ehhez nálad sokkal jobban értenek.)
Vissza kellene térni a 2018-as gyökereidhez, Péter! Túl kellene lépni az egyértelműen kudarcos kommunikációs, politikai marketinges felépítményen, s a halott oroszlánok rugdosása helyett inkább a NER gyenge pontjait kellene megtalálni, olyan stratégiát és olyan programot kialakítani, ami egyszer majd (jelen állás szerint legelőbb 2026-ban) eséllyel veheti fel a versenyt az autokratikus berendezkedéssel szemben. Nem harsogva, vagdalkozva, megosztó politikát folytatva, hanem szép csendben építkezve, a személyes ambíciókat valahová hátra sorolva. Nyitottan, nem kis füstös szobából működtetve, irányítva az egészet, bevonva a változást akarók széles körét. Ha még nem késő! Hadházy is pártot fog alapítani, Te is. Külön-külön, mert együtt sajnos nem ment. Tudjuk, hogy miért nem. De ha nem tanultok az eddigiekből, minden újabb kezdeményezés csak egy lesz a sok közül, amin az orbáni rendszer ugyanúgy átgázol mint a többin. Pedig 1990 óta talán soha nem volt nagyobb szükség arra, hogy valami megmozduljon ebben az elátkozott magyar politikai kultúrában. De hát a remény hal meg utoljára.
2022.08.04. 11:32