Az oldalunk teszt üzemmódban üzemel! Ha hibát észlelsz, kérlek írj a mdszbdsg@gmail címre!

Az oldalunk teszt üzemmódban üzemel! Ha hibát észlelsz, kérlek írj a mdszbdsg@gmail címre!

IMG 5028Az utcai demonstrációk és tüntetések kapcsán mindig felvetődik , hogy mit lehet elérni az utcán, van-e egyáltalán értelme ezeknek a demostrációknak, mi a közvetlen eredménye egy utcai tiltakozásnak?

Teljesen jogosan felmerül ez a kérdés különösen akkor, amikor az Orbán vezette  FIDESZ négy egymást követő választást nyer meg hatalmas fölénnyel, kétharmados többséggel.

A kételkedők  megemlítik, hogy a tanárok és a diákok. sőt most már a szülők is hónapok óta tiltakoznak, de a kormány egyelőre még reagálni sem hajlandó mindenre.

Van akkor értelme a tiltakozás ezen formájának?

Véleményem szerint igenis minden demonstrációnak, utcai tüntetésnek fontos szerepe lehet, és nem szabad azokat csak közvetlenül mérhető eredmények tekintetében vizsgálni.

Természetesen olyan tüntetésekről beszélünk amelynek kiváltó okot egy valós esemény, történik és nem amikor egy tüntetés kizárólag csak egyes emberek vagy egyes csoportok médiaszereplési vágyából táplálkozik.

A társadalmi tiltakozási egy normális társadalomban mindig kiállás valami mellett, vagy éppen valami ellen. Nem véletlenül az utcai tiltakozás egy demokráciában a véleménynyilvánítás szabadságába tartozó alapjog. A tüntetéseken az emberek véleményüket fejezi ki független attól, hogy annak lesz-e közvetlen eredménye vagy sem.

Az utcai tüntetések alapja, hogy megjelenhessen, a közvélemény és a szélesebb nyilvánosság számára láthatóvá váljon egy olyan vélemény, amit döntéshozó nem akar tudomásul venni, semmibe vesz vagy megpróbál elhallgatni.

 Ilyenkor az első legfontosabb cél tudatosítani az emberekben, hogy van más út, másfajta vélemény, és hogy akik így gondolkoznak azok nincsenek egyedül, és jogukban áll a véleményüket elmondani. Ez figyelemfelhívás, mozgósítás és erődemonstráció is egyben.

IMG 5034

Az oktatásért, tanárokért folytatott utcai demonstrációkon ezt már mindenképpen elérték, hiszen az üzenet eljutott a szélesebb nyilvánossághoz, sikerült mozgósítani a diákokat tanárokat, szülőket és más társadalmi csoportokat, és az egyre több résztvevő egyben megmutatta a tiltakozók erejét, elszántságát, társadalmi támogatottságát.

Nehéz általánosságban értékelni utcai demonstrációkat, hiszen minden ügy kicsit más: valamelyik emberek kisebb csoportját vagy éppen egy nagyon szűk csoportját érinti csak, van amelyik meg -mint a mostani tüntetések -gyakorlatilag szinte mindenkit érintenek valamilyen formában.

Az biztos, hogy nemcsak az ügyek mentén, de a tiltakozás megvalósítását tekintve is sokszínű lehet egy utcai demonstráció. Igaz Magyarországon az utóbbi időben meglehetősen egy kaptafára mennek ezek a tiltakozások, különösebb kreativitás nélkül. Bár lehet. hogy csak ugyanazt a demonstrációs munkafüzetet követik a szervezők, ki tudja... Vonulás, nagyszínpad, rengeteg felszólaló, végén vezérszónok és utána mindenki szépen hazamegy.

Az biztos, hogy világos, jól megfogalmazott és mindenki által érthető célok megfogalmazása nélkül a legtöbb utcai tiltakozás hamar kifullad és igazából -ha úgy tetszik -eredményt sem tud kiharcolni. Ezért egyértelmű, világos cél hiányában nem is nagyon érdemes utcai demonstrációba fogni. A kudarc szinte biztos.

Amint megvannak a célok, akkor ezeket valakiknek meg kell fogalmazni, és el kell mondani. Na ilyenkor a színpadok környékén már sokszor nagy a bizonytalanság, sok a befolyásolási kísérlet, megjelennek a politikai, gazdasági, személyes és egyéb érdekek.

Gyakran felmerülő kérdés az is, hogy mikor kell vagy érdemes elkezdeni egy tiltakozást meddig kell folytatni és mikor kell, vagy érdemes azt befejezni.

Az általános és leegyszerűsített válasz nyilván az lenne, hogy addig kell tiltakozni, addig kell tüntetni az utcán amíg a kívánt célt el nem érik.  Ez lenne ugye a tiltakozás kézzel fogható eredménye. Ugyanakkor a valóságban nagyon ritka az, hogy egyetlen egy tüntetés vagy több tüntetés rögtön célhoz vezetne. Általában ez egy hosszabb folyamat eredménye vagy eredménye lehetne, és szinte sohasem valósul meg teljesen a tiltakozók eredeti célia.

Magyarországon tüntetőkkel beszélve szinte mindig felvetődik az, hogy ha majd egyszerre nagyon-nagyon sokan- százezrek- kimennek az utcára,  na majd akkor történik igazi változás. Ilyenkor szinte mindenki az internetadós tüntetést emlegeti. De az a tüntetés valójában azon ritka kivétel egyike, amikor valóban pusztán a tüntetésen megjelentek számának nagysága egyértelművé tette a kormány számára, hogy itt mindenképpen vissza kell lépni és ezt gyakorlatilag nagyon gyorsan meg is tették.

Az MTVA előtti tüntetések kapcsán Hadházy Ákos független képviselő is rengetegszer erre utalt, hogy majd akkor lesz fordulat a közmédiában, hogyha a székházhoz vonul rengeteg ember, de ez eddig -az által szervezett tucatnyi kunigundai tüntetés után. sem következett be. Sőt elmondható, hogy nem is valószínű, hogy valaha is megtörténne.

radio_elott

Ebben természetesen szerepet játszik az is, hogy nagyon messze , eldugott helyen van a közmédia szolgáltató bázisa: De valójában ennél fontosabb az, hogy az emberek többsége nem érzi közmédia ügyeit az őt érintő legfontosabb problémának.

Érdemes-e akkor az ilyen tüntetéseket, tiltakozásokat folytatni, ha a lényeget tekintve hosszú idő óta nem sikerült semmilyen áttörést elérni?

Meggyőződésem szerint igenis érdemes hiszen folyamatos nyomásgyakorlás nélkül még ennyi esélye sem lenne a változásra.

A befagyasztott uniós pénzekkel kapcsolatos brüsszeli tárgyalásokon is látszik, hogy ugyan a korrupció vagy az igazságszolgáltatás helyzete előrébb van mint a sajtószabadság kérdése, de magyarországi több mint 10 éve tartó tiltakozások komoly lökést ahhoz hogy a médiával kapcsolatos helyzet is változzon a következő időszakban.

Az Európai Unió s brüsszeli bizottsága által beterjesztett és a tagállamok elfogadásra váró médiairányelvek pont azokat a súlyos visszásságokat korlátozhatnák vagy szoríthatnánk vissza, amelyek Magyarországon a sajtó szabadságának súlyos korlátját jelentik.

Ilyen a közszolgálati média kormányzati megszállása. a hiteles objektív tájékoztatás hiánya, az egyoldalú kormányzati propaganda -mint befolyásolási eszköz – a különböző médiumokban, az állami hirdetések révén a kormányt kiszolgáló sajtótermékek piactorzító támogatása és rajtuk keresztül a kormányzati média túlsúly megteremtése, a médi piacot felügyelő szervek teljes kormányzati függőségben tartása.

A sajtószabadsággal kapcsolatos több mint 11 éve tartó különböző magyarországi tüntetéseknek is szerepe volt abban, hogy Brüsszel végre felismerje, hogy a médiafelügyelettel kapcsolatos hiányzó uniós jogköröket meg kell teremteni. Többek között ezért alkották meg idén a tagállamok előtt még vitaanyagként szereplő uniós média irányelveket.

Fontos tudni, hogy uniós irányelvelvek elfogadása esetén ezek ezt követően már minden tagállam számára kötelező érvényű jogszabálynak számítanak. Betartásukat már számon lehet kérni, kötelezettségszegési eljárás lehet indítani -ennek kapcsán- a jogsértő tagállamokkal szemben, illetve az Európai Unió bíróságához lehet fordulni az irányelvek betartatása érdekében.

Emellett ami talán a legfontosabb, és Magyarország esetében a leghatékonyabb eszközt adta az Európai Unió kezébe, hogy- az úgynevezett jogállamiság i feltételek kapcsán- uniós pénzügyi támogatásokat lehet felfüggeszteni vagy visszavonni egészen addig, amíg ezen irányelvek érvényesítése a tagállamban meg nem történik.

Az EU Bizottsága által beterjesztett médiairányelvek egyrésze a piaci koncentráció és a sajtómonopóliumok korlátozására irányul ezért komoly politikai küzdelem várható ebben a tekintetben, így sajnos évekbe is telhet, mire az irányelvek valóban elfogadásra is kerülnek.

Folytatjuk : Kunigunda újra játszva