Örökségünk

Az egyre népszerűbb intelligens, okos telefonoknak, a síkképernyős tévéknek, tableteknek van egy rejtett költsége is, az emberi élet és a környezet pusztulása. Az elektronikai ipar gyors növekedése és a megnövekedett kereslet miatt felgyorsult az ón iránti igény.  

Az elektronikai ipar a forrasztáshoz használt ón majdnem a felét a Bangka és Belitung szigetekről szerzik be, az Indonéz szigetvilágból. A két sziget legnagyobb bevételi forrása mára az ónbányászatból származik. 

Nem csak környezetvédelmi problémákat vet fel az ónérc bányászata, hanem morális, társadalmi problémákat is, hisz emberek halnak meg a kitermelés során. Ezek a bányák egyáltalán nincsenek gépesítve, vödrökkel, csákányokkal és pusztakézzel dolgoznak. 2012 tavaszán volt olyan hét, amikor 6 ember halt meg ezekben a bányákban, köztük egy 15 és egy 16 éves gyerek is.

A két sziget legnagyobb ón felvásárlója az Apple, de innen szerzi be az ónt a Sony, a Panasonic, a Samsung és az LG Electronics is. Kína pedig az ón igényének a 49%-át szállítja be a két szigetről.

Az ón olyan kulcsfontosságú szerepet tölt be az elektronikai iparban, hogy felhasználása megkerülhetetlen. A két szigeten a legális bányászat mellett megjelentek a fekete bányák is, melyek felett a hivatalok rendre szemet hunynak. A Bangka sziget populációja 960 ezer fő, ott szinte mindenki az ónból él. A fővárosban, Pangkal Pinangban tilos a bányászat, de ennek ellenére még a repülőtér kifutópályájától pár méterre is található illegális bányakráter, ahol puszta kézzel nyerik ki az ércet. A kormányzó irodájától 800 méterre is találni illegális bányagödröt, de a sziget legnagyobb kórháza mellett is van bánya. Akik kiszorultak a szárazföldi bányászatból, azok a part menti tengerfenékből próbálják az ércet kinyerni kezdetleges eszközökkel, vákuumos kotróhálókkal (lsd. képgaléria)

Miért pont indonéz ón?

A 2010-ben aláírt Dodd-Frank törvény alapján csak olyan országból lehet az alapanyagokat beszállítani, ahol nem dúl véres polgárháború, nem gyerekmunkásokkal dolgoztatnak a bányákban, vagyis „konfliktus-mentes” területekről származik az alapanyag. Ezért az afrikai Kongói Demokratikus Köztársaságból már hivatalosan nem lehet nyersanyagokat beszállítani, ahonnan előtte például az ónt is beszerezték. Az utóbbi másfél évtizedben a fejlett országokban megvásárolt mobil-telefonjaink, laptopjaink, játékkonzoljainkon keresztül legalább 5 millió ember halálért volt felelős a fogyasztói társadalom. A Dodd-Frank törvény bevezetésével épp azt akarták megelőzni, ha már ezek a cégek semmilyen etikai kódexet nem akarnak betartani, akkor kényszerítve legyenek az etikus alapanyag beszerzésre. Az indonéz szigetek pedig garancia a "konfliktus-mentes" beszerzésre.

A Dodd-Frank törvény nem az eredeti törvényjavaslat, mert azt 2009-ben a lobbisták megakadályozták, hogy önálló törvény legyen, így a 2300 oldalas „Wall street”-i reformcsomagban sikerült átnyomni a kezdeményezést 2010-ben. 2012. augusztus 22-én kihirdetett törvény értelmében az amerikai tőzsdéken jegyzett cégeknek 2014-től jelentést kell tenniük arról, tartalmaznak-e termékeik Kongóból és a szomszédos országokból származó válságövezeti ásványokat. „A nagyvállalatoknak két, a kisebb cégeknek négy évük van rá, hogy meghatározzák ásványaik jellegét”.

A világ globális ónérc ellátásának nagy része illegális, kisüzemi bányákból származik. A kínai Foxconn, ahol az Apple is gyártatja az okos telefonjait, az Indonéz szigetekről szerzi be az ónt. Az Apple szóvivője Steve Dowling elutasította, hogy az Apple ellátási láncában olyan ón lenne, mely bányászata súlyosan veszélyezteti az Indonéz szigeteket vagy emberek haláláért felelős. Dowling inkább kiemelte, hogy oktatási programokat finanszíroznak ezeken a szigeteken és állítása szerint, ellenőrzött bányákból kerülnek ki a forrasztáshoz használt ón.

A vezető elektronikai cégek tíz éve kezdték elhagyni fokozatosan az afrikai országokat, de ugrásszerűen csak 2009-ben, amikor kiderült, hogy törvényileg akarják szabályozni az etikus alapanyag beszerzést.

Halál és környezeti katasztrófa

A két indonéz szigeten 2007-ben 85%-al, 2010-ben pedig 100%-kal nőttek meg a legális bányák száma. Arról nincs adat mennyi lehet az illegális bányák száma, de nehéz is lenne felmérni az úszóbányák miatt. A legnagyobb bányák a kormány kezében vannak, de sok alvállalkozó üzemelteti ezeket ellenőrizetlenül. A legális bányák üzemeltetése drága a gépek és a teraszosan kiépített fejtés miatt. Az ellenőrizetlen alvállalkozók és az illegális bányák javarészt egy „gödörásásból” áll és emberi erővel fejtik ki az ónércet. Minden fajta műszaki és biztonsági előírást mellőznek, és a legtöbb halál a bányafal beomlása miatt történik. A fekete bányászatból származó ónércet független finomítóknak adják el felvásárlókon keresztül, akik „legalizálják” az ónt.

Ha környezeti kár történik vagy haláleset, ezek javarésze feltáratlan marad a hatóságok előtt vagy épp maga a hatóság az, aki nem indít vizsgálatot. A két szigeten sok a migráns bányász a környező szigetekről. 2011-ben csak az illegális migráns bányászok közül 44-n haltak meg. Pontos adatok a halálesetekről nincsenek, de feltehetőleg több százra tehető évente. És ennél pedig sokkal többen lehetnek, akik a legális vagy az illegális bányákban megsérülnek vagy nyomorékká vállnak.

A szaporodó úszó és szárazföldi bányák miatt veszélybe került Bangka és Belitung szigetek élővilága és természetes környezete. Gyors ütemben csökken a mezőgazdasági területek száma, felgyorsult a fakitermelés és veszélybe került a tengeri halászat és a part menti és szigeti élővilág. A tengeri úszóbányászat miatt pusztulnak a korallzátonyok, a nagyütemben eltűnő erdők pedig védtelenné teszik a szigeteket a trópusi viharoktól. A több ezer kráter látványa pedig olyan benyomást tesz, mintha meteortámadás érte volna a szigeteket. Azok az emberek, akik nem mernek lemenni a gödrökbe a zagyból vagy a tengerparton mossák ki az ónércet tálkákkal.

Pár éve még paradicsomi állapotok uralkodtak a két szigeten, de mára a fehér tengerpart és a pálmafás szigetvilág eltűnőben van. Az Indonéz szigetvilág biológiai sokfélesége veszélyben van, a fejlett világ igénye miatt. Az okos telefonok és a mindig megújuló síktévék, tabletek legyártásához szükséges ón miatt Bangka és Belitung mindig elveszít egy darabot magából. A Föld Barátai szervezet (Friends of the Earth) kampányt indított a gyártói felelősség szigorú törvénybe iktatásért. Vállaljanak felelősséget a teljes alapanyag ellátási láncban a társadalmi és környezeti károkért. A Föld Barátai felhívást intéztek a Samsunghoz és az Apple-hez, hogy nyilatkozzanak, honnan és milyen körülmények között bányásszák az okos telefonokhoz az ónt.  

A fogyasztói társadalmunk csak akkor lenne etikus, ha közösséget vállalnának a kifosztott területeken élőkkel. Nem csak környezeti pusztítással jár a mi fejlődésünk és megnövekedett igényünk, de emberhalált is követel. A mi felelősségünk is, hogy a gyártókat kötelezzük arra, hogy a legnagyobb biztonságban legyenek kitermelve a gyártáshoz szükséges alapanyagok, és ne tapadjon vér a termékekhez!

A cikk után található a Föld Barátainak kisfilmje, mely bemutatja, miképp is pusztul el a Bangka és Belitung szigetek.

Mónus Agnéla – GreenProfit