2022.09.15. 14:07
Már kezdtük azt hinni, hogy az államigazgatásban nincs lejjebb annál, mint amit a környezet- és természetvédelmi igazgatás szétverése, pusztán politikai érdekek végrehajtójává minősítése jelentett. Nagyjából ugyanez a helyzet az építésügy területén is. Mindkét intézkedéssorozat olyan folyamatokat indított be, amelyekkel az élhető jövőnket tesszük kockára, melynek a jelei már most kézzelfoghatóak. De van még lejjebb. A közoktatás ügyének és az egészségügynek a rendőrminisztérium alá rendelése, ezen szakterületek igazgatási autonómiájának a felszámolása sajnos ebbe a körbe tartozik. Mondhatjuk sajnos: ez a kultúrkör ezt tudja, erre képes.
A négy igazgatási terület degradálása két jól körülhatárolható érdekviszonyt, illetőleg kormányzati célt jelez. Az egyik mögött az épített- és természeti környezetünk gátlástalan lerablása feltételeinek a lehetővé tétele áll. Ennek elsődleges haszonhúzói – kedvezményezettjei – Magyarország új földesurai és mágnásai, akik politikai hátszél nélkül életképtelenek lennének; továbbá azok a multinacionális vállalatok, amelyek Magyarországra gyarmatként (vagy ha úgy tetszik hasznos hülyeként) tekintenek (olcsó munkaerő, a környezeti erőforrások kizsigerelése). A közoktatás és az egészségügy Pintérhez történő átirányítása esetében azonban egészen másról van szó. Röviden: Mindenki fogja be a pofáját! Aki ezt nem teszi meg, annak kívül tágasabb. Nem lehet kibeszélni, nyilatkozni, szakmai kérdésekben véleményt nyilvánítani. Nem lehet érdekegyeztetni. Nem lehet sztrájkolni. Nem elég, hogy a szervezethez lojális legyél, politikailag is annak kell lenned. Nem szivároghat ki semmi, ezért jó, ha tudatosul benned, hogy folyamatosan gyűjtjük rólad az adatokat. A munkahelyeden és azon kívül is. Mindent tudunk rólad. Bármikor lapátra tehetünk, ha pisszensz, ha a fenti „szabályokat” megsérted. A félelmeinkből táplálkoznak, ez a hatalmi berendezkedésük alapja.
De szerintem most nagyon rossz lóra tettek. Ebben az amúgy is robbanásveszélyes helyzetben (energiaválság, EU-s forráshiány, tömeges pályaelhagyás) nem biztos, hogy Pintér a jó megoldás. Elég csak felmenni a közigallás.hu honlapra: nincs tanár, nincs orvos, nincs ápoló. Ez a katasztrofális helyzet rendészeti eszközökkel már kezelhetetlen. Erre mit tesz a belügyminiszter elvtárs? Hát csak azt, amit tőle telik: bemegy a benzines kanákkal teli terembe és rágyújt. Mit neki! Hiszen kiírta az ajtóra, hogy kirúgja azt, aki nem zárja le rendesen a kannák tetejét. Körülbelül ez jelenti azt, hogy elkezdte küldözgetni a fenyegető tartalmú leveleket azoknak a tanároknak, akik meg mertek mukkanni, akik ki mertek állni az oktatásügyért, a társaikért, a gyerekeinkért. (Nem lesz már kit elbocsátanod ember, vedd már észre!) Kultúrországokban ilyenkor az aktuális hatalom képviselői legalább tárgyalni leülnek. Orbanisztánban azonban ez megengedhetetlen, szóba sem állnak azokkal, akik a hatalmi szférájukon kívül próbálnak létezni. Emlékezzünk csak: Zombor Gábor egészségügyi államtitkárként annak idején fogadta, partnerként kezelte a feketeruhás érdekvédőket. Azonnal megváltak tőle. Pintérnél ilyentől nem kell tartani.
A COVID-válság idején azért hozták létre az Operatív Törzset és tették meg a tótumfaktumává Pintért, hogy semmiféle információ ne szivárogjon ki a tényleges helyzetről. Ha képviselői kérdést vagy közérdekű adatot kértek tőle, ugyanúgy viselkedett, mint a minisztériumában: negligálva a törvényi, ill. az alkotmányos rendelkezéseket semmire nem válaszolt, minden érdemi információt visszatartott. Ahogyan azt egy valamirevaló autokrata, antidemokratikus berendezkedés megkívánja. Aztán a kórházak felügyeletét is megkapta. Nehogy valaki elszólja magát belülről, hogy nagyon nagy a baj, hogy szét van esve minden, hogy sokfelé a gyógyítás alapfeltételei sem biztosítottak. Volt aki nem bírta ki és véletlenül elszólta magát: kirúgták. Azóta az egészségügy helyzete csak tovább romlott, ennek ellenére továbbra is Pintér rendészeti képességeiben bíznak. Még véletlenül sem a szakma képviselőiben. Rossz belegondolni, hogy ez az ember, illetőleg a minisztériuma valószínűleg irányító hatósági jogosítványokat fog gyakorolni az EU-ból érkező, az oktatás- és egészségügyre szánt források felett. Nagyon remélem, ha ez így lesz, az Európai Bizottság addig nem folyósít, amíg ennek a két közigazgatási szakterületnek nem áll vissza az önálló jogi státusza.
S ha már EU-s pénzek. Az a mód (nevezzük ezt Pintér-modellnek), ahogyan a magyar kormány ezeket a szakterületeket működteti, az alábbi (uniós és magyar) alapjogi rendelkezéseket sérti (a teljesség igénye nélkül): a véleménynyilvánítás szabadsága, jogbiztonság, sztrájkjog, a magánélet sérthetetlensége, a (politikai) diszkrimináció tilalma, átláthatóság (pl. a közérdekű adatokhoz való hozzáférés tekintetében). Ilyenek miatt nincs még jóváhagyva Magyarország vonatkozásában a helyreállítási alap felhasználhatósága, s ezért lesznek (ha lesznek) felfüggesztve az új uniós költségvetési ciklus operatív programjai, amíg a magyar kormány úgy gondolja, hogy következmények nélkül alkalmazhatja az Orbán-Pintér modellt. A pénz előbb-utóbb meg fog érkezni, efelől senkinek ne legyen kétsége, de ebben a gazdasági válsághelyzetben nagyon nem mindegy, hogy mikor. S minél később jut el addig a felismerésig a hatalom, hogy a modell megérett a változtatásra, annál tovább szivatják az egész országot azzal, hogy a saját hatalmi attitűdjükből adódóan nem tudnak hozzájutni a leszakadó területek (földrajzilag és alrendszerekként is) a kohéziós forrásokhoz.
S a végére még valami személyes:
Miután kilenc évvel ezelőtt közérdekű bejelentőként kiálltam a nyilvánosság elé azzal, hogy az adóhatóság (a NAV) miként asszisztál az éves szinten több száz milliárdos adócsalásokhoz, sokszor feltettem magamban a kérdést:
Miért nem állítottak le még „időben”? Hiszen tudták, hogy meddig jutottam el, tudták (nagyjából), hogy mekkora adatkörrel rendelkezem, tudták, hogy rendszerszintűen átlátom a csalási folyamatokat, s ezt le is tudom írni, s arról is tudtak, hogy nem rettenek meg a szervezeten kívüli megoldásoktól sem, ha meggyőző bizonyítékaim vannak a rendszerszintű visszaélésekre, a működési problémákra. Ennek a katonai jellegű szervezetnek pedig bőven lettek volna eszközei arra, hogy visszatartsanak, hogy kontrolláljanak. Mégsem tették meg. Volt kollégám adta meg a választ: azért nem állítottak le, mert soha nem hitték, hogy megléped azt, amit 2013 őszén megléptél. Mert úgy gondolták, hogy az ilyen típusú lépések belátható következményei úgyis elrettentenek attól, hogy egy bizonyos ponton túl merészkedjél, hogy kiállj az igazadért.
A Pintér-féle idétlen fenyegető levelek akár kiprovokálhatják azt, hogy áttörjön a gát egyre több tanári karban, annál a bizonyos pontnál végképp elegük lehet a megaláztatásokból, a primitív hatalmi viszonyulásból, a nemtelen támadásokból, az igaztalan vádakból. A kritikus tömeg. S akkor beindulhat egy olyan láncreakció, ami ezt a rendkívül kártékony modellt talán képes lesz elsöpörni. S ezt nem kell kívülről befolyásolni, ha jön, ez magától jön és belülről. Mert csak úgy tud igazán hatni. Bár jönne minél előbb, mert az oktatásügy szétzilálásával is a jövőnket élik fel meggondolatlan hatalmi tényezők.